Itt van az ősz, itt van újra… Az őszi időjárás beköszöntével ismét emelkedésnek indul az orvoshoz fordulás hátterében leggyakrabban található infekciós betegségek, a tonsillopharyngitisek előfordulása.

A fertőzések okozta halálozás jelentős szeletet foglal el a világ összhalálozásában. Egy 2019-es felmérés alapján az ischaemias szívbetegség és a stroke után az alsó légúti fertőzések állnak a halálozási lista harmadik helyén. Ennek az évnek a közel 55 millió halálozásából egy globális antimikróbiális rezisztenciát vizsgáló tanulmány eredményei szerint a fertőzéseknek köszönhető halálozás becsült száma közel 14 millió volt. Ebből közel 8 millió haláleset 33 baktériummal volt összeköthető. A leggyakoribb 5 patogén a Staphylococcus aureus, az Escherichia coli (E.coli), a Streptococcus pneumoniae, a Klebsiella pneumoniae (K. pneumoniae) és a Pseudomonas aeruginosa (P. aeruginosa) volt, melyek a vizsgált baktériumok által okozott halálozás több mint a feléért voltak felelősek.

A HáziPatika szerint a tavaszi hónapokban világszerte rengeteg embert fertőzött meg a humán metapneumovírus (HMPV).

A felnőttkori AD az esetek egy részében gyermekkori megbetegedés perzisztálása, máskor a betegség felnőttkorban jelentkezik először vagy tér vissza a gyermekkori tünetek megszűnését követően.

A COVID-19 okozta fertőzés súlyos akut légúti szindróma kialakulásával jár, melynek leggyakoribb tünetei: köhögés, kimerültség, láz, légszomj és torokfájás. Mindazonáltal a betegség súlyossági spektruma a tünetmentes állapottól a kritikus légzési elégtelenségig és halálig terjedhet.

Többféle standard közegészségügyi intervenciót is kifejlesztettek a légúti vírusok terjedésének, illetve az általuk okozott hatásoknak és következményeknek a kivédésére.

A légúti infekciókkal jelentkező vagy azt követő bronchialis tünetek sokszor okoznak fejtörést a mindennapi betegellátás során. A COVID19 járvány során különösen megnőttek a betegség alatt vagy közvetlenül az akut tünetek elmúlását követő köhögéses, általában köpetürítéssel nem járó panaszok, akár nehézlégzésig, néha sípoló légzésig fokozódva, nem ritkán akár hányásba torkollva.

A szerző bemutatja a női nem komplikált húgyúti fertőzések patofiziológiáját, a lehetséges kezelési módszereket, az antibiotikum-adás szükségességének indikációját és az antibiotikum-választás szempontjait.

A tartósan lélegeztetésre szoruló, túlélt betegek esetében „Postintensive care syndrome” is kialakulhat, mely a légzőszervi mellett komplex muszkuloszkeletális rehabilitációt is szükségessé tehet.

A járvány fokozottabban veszélyeztetheti azokat az idült tüdőgyógyászati kórképben szenvedőket, akik a betegség, vagy a gyógyszeres kezelés okán csökkent immunvédekezéssel bírnak.